Így mérem saját magam és gondolkodok adatvezérelten

Mérjük a konverziókat, a látogatókat az oldalon töltött időt és még ezer más dolgot a marketing szakmában, viszont ezt az attitűdöt átültethetjük a mindennapokba is. Ebben a cikkben azt mutatom meg, milyen lehetőségeid vannak arra, hogy az adatvezérelt gondolkodást beépítsd a mindennapjaidba és miért tedd ezt.

Bizonyára tisztában vagy azzal, hogy az időd az egyik legnagyobb értéked. Amikor munkába mész, az idődet alakítod át bevétellé, vagyis így vagy úgy, de pénzügyeid is nagyban függnek az idődtől. De vajon tisztában vagy vele, hogy a legértékesebb dolgoddal hogyan gazdálkodsz?

Én a https://memory.ai/timely nevű programot arra használom, hogy lássam, mire mennyi időt fordítok. Úgy tekintek magamra is, mint egy rendszerre, amit mérni lehet. És amit mérni lehet, abból tanulni lehet. Ha pedig tudok tanulni saját időgazdálkodásomból, akkor csak egy lépés választ el attól, hogy javítsak is rajta. A program ráadásul tanul tőlem, így egyre jobb és pontosabb módon kategorizálja az eltöltött időket a tevékenységek alapján. Van persze ennél szofisztikáltabb rendszer is, ami már szabályok alapján képes professzionális riportokat készíteni a tevékenységeimről. (JobCtrl)

Ha tudom mérni az időmet, tudom azt, hogy mennyi időt töltök pl utazással, vagy közösségi média aktivitással, cikkírással stb. Mérhetjük a sportolási tevékenységünket, a zenehallgatási szokásainkat vagy akár azt is, hogy mennyi időt töltünk bevásárlással. Így kimutatható például, hogy korábban heti 2-3 órát töltöttünk a bevásárlókocsi tologatásával és sorbanállással, míg manapság a bevásárlásra szánt időt leredukáltuk heti 60 percre, amikor online adjuk le a rendelést az alapanyagokra. De mit számít az extra 120 perc hetente? A cikk végére értelmet fog nyerni egy reklámkampány segítségével, de ehhez kicsit mélyebbre kell ásnunk.

Az az információ, hogy pontosan mire költöd a nehezen megszerzett bevételed, az üzleti élet elengedhetetlen velejárója, de a magánéletben is a tudatosság első fokát jelenti. A cashflow adminisztrációja közel sem olyan egyszerű feladat, vagy legalábbis sokáig nem volt az. Viszont minél kevesebb készpénzt használunk és minél jobban nő a digitális tranzakciók száma, annál könnyebb az adminisztráció is. A pénzügyi tranzakcióid ugyanis feldolgozhatóak lesznek, amint digitális lenyomatot képeznek mondjuk a bankszámládon. Mindezeket elősegítve 2021-től minden magyarországi boltban kötelező lesz a bankkártyás fizetés elfogadása ahol pénztárgép szerepel.  Már nem kell a nyugtákat összeadogatnod az estimese után a konyhában. (Én tíz évvel ezelőtt feladtam, időpazarlás volt)

Már most is működnek olyan appok, mint a spendee, amik automatikusan kategorizálják a költéseidet, amint a bankszámládhoz hozzáférnek. Az AISP standard, vagyis a nyílt bankolás pedig elősegíti az adatok feldolgozását, hiszen hitelesített szolgáltatók képesek tranzakciós adatokat letölteni, amint felhatalmazod őket. Cserébe megkapod, hogy mennyit költesz parkolásra, utazásra, bevásárlásra, vagy szórakozásra. A prediktív előrejelzések a jövőben olyan lehetőségeket biztosítanak, amelyekkel akár előre meg lehet jósolni a várható vagyonodat, a viselkedési mintáid alapján.

 

Létezik egy un. 50-20-30 szabály, ami annyit jelent, hogy 50%-a fizetésednek lakhatásra és fix kiadásokra megy el, 20%-át félre teszed és 30%- pedig marad a megélhetésre (étkezés, szórakozás, stb) A sorrend is nagyon fontos, hiszen előbb teszed félre a bevételed 20%-át megtakarításba, így azzal a résszel már nem kalkulálsz a mindennapokban.

Az adatvezérelt gondolkodásmód a mindennapokban leginkább a pénzügyi területen jön elő, de még itt sem feltétlenül élő adatokat látunk. A költésekről biztosan nem és ezáltal a fenti szabály is késleltetett információt biztosít számunkra.

A moods nevű applikációt azért használom, hogy azonosítsam a hangulataimat és azokhoz naplóbejegyzést is készítsek. Ebből aztán egy idő után kiadja a rendszer, hogy akkor, amikor egy probléma elhatalmasodik felettem és nem látom a kiutat, a jó öreg Hans Zimmer és egy kis séta, vagy kocogás helyre tud billenteni. Minél jobban megismerjük saját magunkat, annál jobban tudjuk irányítani és kezelni a nehézségeket. Azt is látom, hogy sokkal jobb a kedvem, ha a napjaimat megtervezem, míg azokon a napokon, amikor nyitott vagy végtelennek tűnő feladatok állnak előttem, kevésbé vagyok pozitív. A programba a Keep It Simple, Stupid elvet követi, így elsőre három gomb közül választhatsz, (good, bad, ok) majd utána kategorizálhatod kicsit. (fáradt, szomorú, ideges, vidám, stb) végül pedig egyedi megjegyzéseket is adhatsz egy-egy bejegyzéshez.

A pihenés mennyisége és minősége egyaránt fontos és számtalan ismert és jó program van az elemzésre is. A sleepcycle már ezer éve az alap appok között szerepel a listámon és tökéletesen tudom magamról, hogy 6:50 és 7:10 számomra az ideális alvási idő valamint azt is, hogy jellemzően rosszabb a kedvem, ha éjfél után alszom el.

A lépésszámláló szerintem már alap funkció minden telefonban, de a rendszeres sportoláshoz is sokat segít, ha látjuk a tevékenységek mennyiségét és persze azok értékelését is. Folyamatosan mérem, hogy mennyit futok, sőt a Seven nevű program minden nap 10:00-kor küldi az értesítést, hogy 7 percet szánjak az életemből arra, hogy megmozgassam magam. Egyébiránt az is kijött, hogy amikor mozgok, a kedvem is jobb. Persze mindezt sok cikkből már mindenki tudni véli, de amikor saját adataink mutatják meg, akkor az egy szinttel hitelesebb. Ha esetleg nehezen veszed rá magad bizonyos dolgokra, akkor ez segíthet.

Szeretem rögzíteni az egészségügyi adataimat is, sőt igyekszem a többi szülőt is rávenni, hogy digitálisan vezessék a mérendő dolgokat. Szerencsére a gyártói oldal is rendre új szoftverekkel és eszközökkel támogatja az adataink tárolását és visszakereshetőségét.

Kimondottan élvezem, amikor elutazunk és a helyadatokat folyamatosan rögzíti a rendszer. Így tettünk tavaly is, amikor San Franciscoba utaztunk ki a Growth Hacking konferenciára és Los Angelesből Vegasba, majd Dead Valley-n át San Franciscoba és vissza LA-be utazgattunk, amerre csak lehetett. A térképen pedig órára pontosan megnézhetem, honnan hova mentünk, mekkora távokat tettünk és milyen kincseket találtunk. Az emlékek egy újfajta lenyomatát kapom.

Elkezdtem egy kísérletet, ami arról szól, hogy milyen tulajdonságokat kedvelek és nem kedvelek másokban az interakciók során. Ez elsőre zordnak hangzik, pedig nem az. Nagyon nem szeretek címkézni másokat, nem is igazán értékelem, ha engem próbálnak címkézni.
Amikor valamilyen tulajdonság vagy viselkedés nemtetszést vált ki belőlünk a másik féllel szemben, akkor annak nagy a valószínűsége, hogy azt a tulajdonságot látjuk másikban, ami bennünk is megvan, és esetleg utáljuk. Ne feledjük, amikor valakiről véleményt alkotunk, akkor valójában hiányos adatokból dolgozunk, ezért a kapott információkat kiegészítjük saját mintákkal és belső tulajdonságokkal. Így viszont a képlet egyik fele mi magunk vagyunk, vagyis a vélemény, amit másokról alkotunk, egyaránt hordoz minket is.

Így tehát, amikor valakivel találkozom, kiértékelem a találkozás minőségét, de nem magamra koncentrálok, hanem arra, hogy mi tetszett és mi nem az illető viselkedésében. Majd rögzítem, de nem a személyhez, hanem a szituációhoz. Ha sok hasonlót tapasztalok, egy idő után elkezdem kielemezni a miérteket. Lehet, hogy azért nem tetszett, mert időnként pontosan ezt csinálom én is?

Egy Ruavieja elnevezésű likőr márka marketing csapata a National Institute of Statistics-től szerzett adatokból készített egy reklámfilmet, melyben több olyan baráti párt vettek elő, akik ritkán találkoznak egymással. A múltbéli adatok alapján becslést adtak arra, hogy hány órát fognak még eltölteni egymás társaságában életük hátralevő részében és az eredmény elszomorítóan alacsony volt. Agyunk ugyanis programozottan elkerüli azt a kérdést, hogy mennyi időnk maradt még hátra. Ezért azt gondoljuk, mindig lesz esélyünk arra, hogy azt tegyük, ami boldoggá tesz minket.

A reklámfilm egy hónap leforgása alatt 12 millió megtekintést regisztrált a maga vírusszerű terjedésével. Mindamellett pedig rávilágít egy nagyon fontos kérdésre. Hogyan gazdálkodjunk helyesen az értékeinkkel és erőforrásainkkal, ha nem is tudjuk mérni őket?

A fent felsorolt módszerek szinte mindegyike elérhető bárki által, sőt telefonunk minden tevékenységünket tárolja és ha mérjük magunkat, ha nem, az adatok ott vannak a rendszerben. Kérdés az, hogy mi mit kezdünk a citrommal. Készíthetünk belőle limonádét is 🙂