Mentális teher: Simple vs Parkl

Korábbi cikkünkben alaposan a mélyére ástunk a mentális tehernek, mint lehetséges kitörési pontnak egy olyan piacon, ahol a versenytársak által kínált szolgáltatás jellemzően nem tér el egymástól. Folytatva a korábbi gondolatmenetet ismét egy érdekes példát fogok bemutatni arra vonatkozóan, hogy milyen eszközökkel lehet a konkurencia szolgáltatásait kihasználva felülkerekedni rajtuk.

Konkrét példa esetünkben egy hatalmas felhasználói táborral rendelkező szolgáltató, a Simple App. Szolgáltatásai között számos kényelmi funkciót találhatunk, ami ténylegesen megkönnyíti az életünket, ezért létjogosultságát egy percig sem vitatjuk.

Korábbi cikkemben azonban arra is rávilágítottunk, hogy bizony a felhasználó nem az a lojális típus, vagyis amint a szolgáltatás már a “megszokott” kategóriában kerül, akkor lényegében olyan természetesnek veszi a meglétét, mint a levegőt.

Ha azonban ezt a természetes dolgot hirtelen megvonnánk tőle, akkor bizony nagyon nagyon csalódott lenne. Ez egyúttal a termékvalidálás sarkalatos pontja is. Azonban nézzünk egy konkrét szolgáltatást a szolgáltatáson belül, ami nem más, mint a parkolás és fúrjunk le amennyire csak tudunk.

A parkolás önmagában fájó pont. Parkolóhelyet keresni, leparkolni, és mindezeken felül még a méregdrága parkolási díjat is fizetni kell. Aprópénzt dobni egy automatába, majd visszagyalogolni a kocsihoz és betenni a szélvédőre. Micsoda nagy dolog, mindössze 2 perc meg egy kis aprópénz. Mégis mentális teher megkeresni az automatát, majd aprópénz keresgélni, ha nincs akkor felváltani, stb.

Ha tehát van olyan szolgáltatás, ami erre fájdalomcsillapítóként hat, akkor nyert ügyünk van. Ezt lovagolta meg a Simple, aki összekötve több szolgáltatást rendkívül kényelmesen, telefonról egy gombnyomással parkolhatunk, ráadásul látja is a zónát és percre pontosan foglalhatjuk az időt. Ha pedig nem parkoltunk annyit, amennyit terveztük, csak leállítjuk.

Mesés, mondom mesés. Elég ez a győzelemhez?

Célperszónánk egy üzletember, aki rendszeresen járja a fővárost gépjárművével és olykor egy tárgyalás bizony elhúzódik. Mobillal fizet szinte mindenhol, nemhogy aprópénz, de készpénz sem nagyon van nála. Reklám: “Minden másra ott a master..” Hetente legalább 4x parkol, nem fér bele egyetlen bliccelés sem.

Egy-egy tárgyalás olykor egész napos is lehet, bizonyos zónákban a parkolás elővétele maximálisan 3 óra lehet. Simple-t használ, ami ugyan értesítéssel jelzi, ha lejár az parkolás, de tárgyaláson egy üzletember lenémítja a telefonját. Ilyenkor ugyebár kifut az időből, naponta akár többszőr is. A parkolóőr pedig jön és büntet, mert ez a dolga.

A Simple erre a problémára nem ad megoldást, ezért a Parkl nevű szolgáltatás ezt a mentális kiskaput kihasználva épített egy Simple parkolási rendszerével megegyező szolgáltatást pusztán egyetlen aprócska extra funkcióval. Ez pedig az auto-renew kapcsoló, ami a lejárat során ismételten elindítja az órát addig, amíg mi le nem állítjuk. Mi pedig megszabadultunk attól a mentális tehertől, hogy három óránként ránézzünk a telefonunkra. Gondolnánk, hogy ez evidens de nem az. Pontosan három óránként ránézni és megújítani olyan extra effort, amiért még többletköltséget is hajlandóak vagyunk fizetni. Valójában megspóroljuk a bírságot.  

Aki már belefutott, annak komoly fizikai fájdalommal jár azt a tényt elfogadni, hogy fizettél a parkolásért és mégis megbüntettek.  

Visszakanyarodva tehát a kiinduló állapothoz, a két szolgáltatás nem különbözik egymástól, pusztán az egyik jobb. A “jobb” pedig egy relatív nézőpont azoknak, akik az Üzletember Gábor perszóna alá sorolódnak.  

Mit jelent ez pontosan?

A Parkl átlal nyútott extra kényelmi faktor mindaddig nyút segítséget a növekedésben, míg azt a funkciót a Simple le nem fejleszti. Ezzel pedig nem mondtam semmi újat, mivel a két szereplő gladiátorharcában a másság faktor igen alacsony. Vagyis pusztán erőből folyik a kűzdelem, aminek mindig van vesztese, ugyebár 🙂