Magyar Podcast Útmutató 2021

Amikor először találkoztam, még tizenévesként, a podcast műfajával, leginkább frusztrált. Bele-belehallgattam egy-egy adásba az iTunes-on, de hamar fészkelődni kezdtem. A pure audiotartalom annyi mentális energiámat hagyta szabadon, hogy elkalandozott a figyelmem, és nem értettem, mi a jó ebben az egészben. Nos, kiderült, hogy jól mentem én, csak rossz irányba…

A műfaj legnagyobb ereje ugyanis épp abban rejlik, hogy miközben irdatlanul erősen be tud vonni az empátián keresztül – aminek a pontos mikéntjeit a cikk második felében apróra átvesszük -, tökéletes arra, hogy egy sor más hétköznapi tevékenység közben hallgassuk.

Vezetés, vásárlás, futás, kutyasétáltatás, takarítás közben jellemzően zenét hallgatunk, így viszont az agyunk üresjáratban fut, robotpilótán. 

A hétköznapok egy igen nagy részében ezt tesszük, a podcast viszont lehetőséget ad arra, hogy mentálisan hasznosan töltsük el az ilyen holtidőt.

A cikkben a definiálás és a statisztikák izgalomdús áttekintése után a pszichológiára, tartalomgyártási és marketinges fogásokra kanyarodunk rá. Ezután pedig sorra veszem azt is, hogy ha te kezdenél podcastelésbe, az pontosan mibe fog neked kerülni, mi a teendőd, és vajon megéri-e.

Mit értünk podcast alatt?

Több próbálkozást is találtam a definiálására, amik valahol mind defektesek. A Google például ezt adja ki:

A digital audio file made available on the internet for downloading to a computer or mobile device, typically available as a series, new instalments of which can be received by subscribers automatically.

Itt bele tudok (tudnék) kötni abba, hogy a podcast egy fájl, hogy azt le kell töltenem, hogy számítógépen vagy mobilon teszem ezt, hogy “jellemzően” sorozatszerű, és hogy a feliratkozók automatikusan megkapják.

Hamar felhagytam azzal, hogy megpróbáljak találni egy tökéletes definíciót, már csak azért is mert, nem fogok.

A technológia és az azután loholó tartalomkészítés ezeket úgy kapja szét évről évre, mint Donald Trump a demokratikus intézményrendszert.

Definícióként ez tökéletesen használhatatlan, viszont nagyon jól körülírja, miről fogunk ma beszélgetni. 

Mondom miért.

Én magam hagyományos podcasteket szinte egyáltalán nem fogyasztok. Egyetlen ilyen app sincs a telefononom, csak a Spotify, amit viszont nem használok. (Említettem, hogy tartalommarketinges vagyok?)

Viszont a YouTube-on tucatjával hallgatom olyan csatornák videóit, akik történelemmel, popkultúrával, tudománnyal, politikával vagy geek culture témákkal foglalkoznak. 

És itt mosódik el a határ.

A PBS SPace Time videói ugyan élvezhetőek, ha csak hallgatod, de a vizuális tartalom nélkül esélyed nincs a megértésükre – tekintve, hogy komplex asztrofizikát magyaráznak átlagembereknek. A Canadian Lad Marveles easter egg kutatásai értelmezhetelenek kép nélkül. 

Ugyanakkor Luetin W40K videói vagy az In Deep Geek Tolkien-mitológia anyagai kizárólag aláfestésnek használják az illusztrációkat, és jó pár órányit hallgattam meg belőlük a kocsiban, amikor még irodákba jártunk be dolgozni a nappali helyett, és valahogy haza is kellett vergődni XIII-ból a pesti rakparton keresztül Újbudára. 

A beszélgetős műsorok, hangoscikkek, rövidebb-hosszabb podcastek közötti distinkciót és összefüggést boncolgattuk már, és arra jutottunk a definiálással, hogy szigorú különbséget nem tehetünk mindezek között, érdemes inkább ezeket az audiomarketinges eszközöket alapvetően együtt kezelni (ahogyan mondjuk írott tartalomnál a rövidebb blogposztokat, skyscraper cikkeket, útmutatókat, listacikkeket és így tovább).

Erről ennyit – végezve a definiálgatással, nézzük meg, hányan, hol, hogyan fogyasztunk podcasteket, mielőtt a pszichológiának nekiugranánk.

Kezdjük néhány statisztikával, hisz adatalapon szeretünk utánajárni a trendeknek, nem csak vakon találgatva a világba.

És ha a podcasteket akarjuk vizsgálni, a technológiai penetrációs adatokkal kell kezdenünk.

Az Edison Research és a Triton Digital évente publikált jelentésére fogunk alapozni nagyrészt: a The Infinite Dial 2020 ugyanis kifejezetten ezt a témát vizsgálja.

Nézzük először a technológiát…

A 12 éven felüli amerikaiak 85 százaléka birtokol okostelefont, 53%-a tabletet, sőt, 17% már okosórát is. Terjednek a “smart speakerek is” – az olyan otthoni eszközök, amiken keresztül elbeszélgethetünk például Alexával és irányíthatjuk az okosotthonunkat, egybek mellett.

Az, hogy az okostechnológiák ennyire beágyazottak, még nem a miértet válaszolja meg, ha a podcastek népszerűségét vizsgáljuk, hanem a hogyant: aki ma podcastet akar hallgatni, bármikor és bárhol megteheti, hiszen szinte folyamatosan két-három olyan eszköz van nála vagy a közelében, amivel egy egy-két kattintással vagy tapintással megteheti. Így van ez otthon, az irodában, a kocsiban és futás közben is.

De az, hogy a lehetőség adott, még nem garancia rá, hogy rá is kattan valamire a közönség. Részvényekkel kereskedni se lenne sokkal nehezebb egy átlag nethasználónak, mégsem számít tömegsportnak.

…írtam le a cikk draftjába még azelőtt, hogy az Államokban kitört a GameStop-rebellió, pontosan azért, mert a Redditen elkezdtek tömegsportot csinálni az online részvény-kereskedelemből. Na, ezért maradok inkább az adatalapú elemzésnél jósolgatás helyett.

Persze a miértekre is kitérünk, de előbb derítsük ki, milyen szokásaink kapcsolódnak a podcasthallgatáshoz.

Magyar marketingesként, tartalomgyártóként kicsit olyan érzés most a podcastekkel dolgozni, mint mondjuk 10 éve a blogokkal volt. A cégek közl kevesen értik a formátum elképesztő lehetőségeit, egyébként is “mindenkinek van már”, “úgyse hallgatják végig”, meg minek ebbe energiát fektetni.

A kifogások könnyen cáfolhatóak persze, meg is tesszük rögvest.

Magyar statisztikákkal sajnos gyatrán állunk, átfogó kutatást egyáltalán nem találni a magyar szcénáról. Azt tudjuk, hogy a népszerű magyar podcasteknek nem okoz gondot adásonként több tízezer egyedi hallgató bevonása, és néhány hónap alatt százezre letöltési szám érhető el, ha ügyesen terjesztünk. És körülbelül ennyit tudunk az itthoni számokról.

A magyar podcasthallgató közönségről valamivel többet tudunk az Adatépítésznek köszönhetően, akik 2018-ban publikáltak egy infografikát az elérhető demográfiai adatokról. 

Ebből az derül ki, hogy az átlagos magyar podcasthallgató nagyvárosi, Y generációs férfi, aki jellemzően okostelefonon hallgatja a tartalmat. Jellemzően utazás, házimunka, munka közben, illetve lefekvés előtt hallgatnak podcastet, és 60%-uknak nincs ellenérzése a hallott reklámokkal szemben.

Az Nemzeti Média- és Hírközlési Hatóság 2019-es internetes felméréséből is annyit tudunk csak meg, hogy a 16 évnél idősebb magyar nethasználók 65 százaléka hallgat online zenét, rádiót vagy podcastet, de sajnos külön nem vizsgálták e kategóriákat.

Az amerikai tartalomfogyasztási szokások mindig jó lakmuszpapírjai a magyar trendeknek, 3-5 évvel követjük általában az Államokat, ha nem is tűpontosan, de a technológiai felzárkózás ütemét tekintve elég biztosan, így muszáj vetnünk néhány pillantást a tengeren túli statisztikákra is.

Ezek nem meglepő módon a podcast népszerűségének töretlen növekedését mutatják.

Az amerikai piacon a beágyazottság már jóval magasabb, így azt is jól megmutatják a statisztikák, hogy a formátum népszerűsége független nemtől (~50-50% a megoszlás) és kortól (egyenletes a megoszlás, fiatalok körében marginálisan népszerűbb), etnikumtól is, ami viszont igazán lényeges: a podcastet rendszeresen hallgató amerikaiak átlagosan hetente 6 óra 39 percet szánnak erre.

Ez a majdnem 400 perc átlagosan 6 podcast között oszlik meg.

Vagyis bőven nyílik tér arra, hogy közönséget szerezzünk: a tartalomfogyasztásban e téren szeretnek a hallgatók válogatni, többfelé kötelezik el magukat viszonylag könnyen, és rengeteg időt szánnak magára a tartalomra.

Ez nem sokkoló, hisz a podcasthallgatás ideje általában akkor jön el, amikor amúgy robotpilótára kapcsolnánk…

Hogy hol és hogyan fogyasztja a közönség a podcasteket, az minden kutatásban hasonló képet mutat. 

A leggyakoribb élethelyzetek, ahogy a magyar hallgatóknál is, a házimunka, utazás, munka, edzés, és egyéb olyan tevékenységek, mint a bevásárlás vagy séta, ami közben amúgy az agyunkat nem nagyon használnánk. Avagy robotpilótán működünk.

És itt kezdődik a varázslat, ahogy a robotpilótát szépen kikapcsoljuk, és helyette agyszerte dolgoztatni kezdjük a neuronokat…

A podcast egy olyan szerencsés keresztmetszetet foglal el, ami tökéletes 21. Századi médiummá teszi.

A legnagyobb gyakorlati előnye az, hogy lehetőséget hagy a multitaskingra: a lehető legkevesebb mentális energiát befektetve fogyaszthatunk tartalmat, hisz nem kell egy képernyőt néznünk vagy olvasnunk ahhoz, hogy az információt befogadjuk.

Podcasthallgatás közben vezethetünk, edzhetünk, takaríthatunk, akár dolgozhatunk. Ezzel nem csak időt takarítunk meg, de kellemesebbé is tesszük az egyébként egyhangú tevékenységekre szánt időt.

Ezt persze megtehetnénk egyszerűen rádióhallgatással is, és a rádió valóban még mindig nagyon is népszerű, de látnunk kell azt is, hogy a podcast pontosan úgy viszonyul a hagyományos rádiózáshoz, mint a tévé a streaminghez. 

Ez persze triviálisnak tűnhet, mégis fontos szempont: hogy milyen podcastet hallgatok, saját magam választom meg, teljesen szabadon. On-demand.

Persze, egyszerűbb bekapcsolni a rádiót és hallgatni, mintha magam keresnék olyan tartalmat, ami tényleg érdekel, viszont a minimális energiabefektetés bőven megéri mentálisan azért cserébe, hogy nagyobb eséllyel hallgatok érdekes és élvezetes tartalmat, mint mondjuk egymás után három olyan zeneszámot, amitől irtózok.

Ugyanígy saját magam választom meg azt is, hogy meddig hallgatom a podcastet – ha nem tetszik, pár perc után egyszerűen kikapcsolom és váltok egy másikra.

Aligha meglepő, hogy a statisztikák szerint a podcast-hallgatók nagyon erősen bevonódnak: jellemzően egy-egy adás 90%-át végighallgatják – és ami marketinges szempontból kiemelten fontos, hogy a reklámokat sem ugorják át.

Hogy miért, arra egyszerű a magyarázat:

A podcast azért tarol a multitasking lehetőségével, mert egyszerűen fogyasztható. Nincs vele dolgom: nem kell fogni és lapozni a könyvet, görgetni a cikket az egérrel, nézni a videót. Csak megy a háttérben. 

De mivel nincs is szükség rá, hogy fizikailag érintkezzek az eszközzel tartalomfogyasztás közben, nem fogok csak azért elkezdeni tekergetni az adást, elővéve a zsebemből a telefont vagy vezetés közben tapogatva azt, vagy odasétálva a laptophoz, mindezzel megszakítva azt, amit közben csinálok, hogy egy pár másodperces reklámot átugorjak. Nem éri meg az energiabefektetés.

Plusz problémás is, hisz a podcastből hiányzik a vizuális komponens, így nem tudhatom, mikor ér véget a reklám, túltekerek-e, vagy nem eleget – bizonytalan az egész, mert ha aztán oda-vissza kell tekergetnem, sokkal frusztráltabb leszek és több időm is megy el, mintha meghallgattam volna, épp melyik gagyi mobilos játék szponzorálja az eheti adást.

Térjünk vissza egy kicsit a bevonódásra.

Az írott tartalmaknál évtizedek óta változatlan a statisztika, miszerint bármilyen átlagos cikk, weboldal, tanulmány vagy más formátumú szöveg mindössze 18%-át olvassák el a tartalomfogyasztók.

Ez ellen nem is küzdünk, inkább skimmelés-baráttá tesszük a tartalmainkat, hogy az olvasó könnyen megtalálja a számára érdekes részeket, idő- és energiaveszteség nélkül, így jobb legyen a fogyasztói élmény is.

Videós tartalmaknál már valamivel biztatóbb a helyzet: az 1 percnél rövidebb videókat 68% nézi végig, de még a 20+ perceseket is 25%.

A podcast ilyen számokért le se hajol.

Már említettem, hogy például az Apple adatai 80-90 százalékos végighallgatást mutatnak. Nyilvánvaló, hogy a podcast sokkal alkalmasabb médium a közönség lekötésére, hisz ez az adat nem saját, kiépített közönségre vonatkozik, hanem olyan platformra, ahol a hallgatók szabadon válogathatnak a podcastek közül.

Ejtsünk egy szót a hangoscikkekről is, mert e téren is gyönyörű statisztikákat láthatunk. A LISN saját tesztjei szerint az olyan cikkeknél, ahol felolvasott verzió is elérhető, 30% feletti a hallgatási konverzió. 

Visszafogott számolással arra juthatunk, hogy ha 30% kezdi el egy cikk felolvasott verzióját meghallgatni, és a fenti számok alapján 80% végig is hallgatja, akkor a csak írott tartalom 18%-os végigolvasási arányával szemben itt máris 24%-on állunk. Hát ezért fontos a tartalommutáció.

Ezen a ponton tehát rákanyarodunk a konkrét tartalomkészítési háttérre, ami mindezt lehetővé teszi – és természetesen ismét a storytelling jön szembe.

A közönséged aktív érdeklődését felkelteni és fenntartani leghatékonyabban akkor tudod, ha az empátiára alapozol: úgy beszélsz és olyan témákról, amik rezonálnak velük, hogy bele tudják érezni magukat. Szó szerint, erről mindjárt beszélünk.

Alapszinten fontos, hogy megfelelő szókincset, mondatszerkezetet, szövegi struktúrát használsz. Nem kell szkriptből beszélned minden alkalommal, elég, ha gyakorlod ezt.

Amikor valaki egyszerű tényekkel, számokkal találkozik, az értelmezést az agyban a Broca és Wernicke-területek végzik. Ha viszont egy érzékletesen elmesélt történetet dolgoz fel az agy, a részterületek életre kelnek, mint egy karácsonyfa: a szaglásért, látásért, motorikus funkciókért felelős részek, a szenzoros kéreg, a frontális kéreg mind aktiválódnak, ha a megfelelő szavakat használod.

Minél aktívabb az agy, annál inkább bevonódik a hallgatóságod, megindul az oxitocin szintézise, ami tovább erősíti az empátiát. 

Ezt igazolja Paul Zak, a Claremont Graduate University kutatójának kísérlete is.

Ennek során a alanyokkal olyan rövid videóklippeket nézettek meg, amelyek érzelmes vagy semleges jeleneteket mutattak be. Ezután egy egyszerű játékot játszattak velük, aminek a célja az volt, hogy kiderüljön, milyen mértékű nagylelkűséget mutatnak egy idegen iránt, illetve vért is vettek tőlük.

Mint kiderült, azoknál, akik az érzelmes, feszült, izgalmasabb jeleneteket tekintették meg, a vérben jelentősen magasabb volt az oxitocin aránya – ami azzal magyarázható, hogy a feszült, érzelmes, a tartalomfogyasztót jobban bevonó törétnetek egyben stresszt idéznek elő az agyban, ami a neurotranszmitter oxitocin termelését serkenti.

A magasabb oxitocin-szinttel a tesztet elvégzők pedig sokkal magasabb fokú empátiát mutattak ki.

És így jutunk egy a “mirroring”, avagy tükrözés jelenségéhez.

Számos neurológiai kísérlet igazolta már ennek az alapvetően nagyon egyszerű folyamatnak a validitását, ezek közül a leggyakrabban hivatkozott talán Uri Hassoné, a Princeton Egyetem kutatójáé.

A tükrözés, más néven neurális ráhangolódás lényege, hogy úgy beszélsz, olyan történetet mesélsz el, olyan szavakat és nyelvezetet használsz, amivel nem csak lebilincseled a hallgatóságot és aktiválod a különféle agyterületeket, de azt is kommunikálod, hogy hasonló vagy hozzájuk. A tükrözés során a hallgatóságban ugyanazok az agyterületek aktiválódnak, mint a “mesélő” agyában. 

Előáll az empátia, a közönség bevonódik – és végighallgatja az adást, megjegyzi az üzenetet, hallgat a tanácsodra.

A kulcs tehát amellett, hogy megtanulj megfelelő nyelvezetet használni, az, hogy megtaláld a saját történeteidet. Minél személyesebb és minél jobban bele tudja élni magát a közönséged, annál jobb.

Ha nem beszélgetős műsort készítesz, hanem mondjuk hangoscikket teszel közzé, akkor ezt nagyban segíti, ha eleve profira bízod a felolvasást, például színészekre, akiknek eleve munkaköri leírása, hogy profin intonáljanak, beleéljék magukat egy-egy szövegbe úgy, hogy a közönséget minél jobban bevonják.

Érdekes szempont az is, hogy a vizuális tartalom hiánya szintén segítheti a bevonódást. Azzal, hogy csak hallgatjuk a beszélőket, saját magunk képzelhetjük el, vizualizálhatjuk őket – és persze az általuk elmondott történeteket. Ez egyrészt szintén megdolgoztatja az agyat, másrészt a saját magunk által létrehozott képpel sokkal könnyebb empatikusnak lennünk.

A storytellingbe mélyebben most nem megyünk bele, hisz önálló témaként is könyvtárnyi feldoglozást igényel.

Nézzük most inkább a podcastek gyakorlati kérdéseit…

Hamar lejáró szavatosság

Tartalomfejlesztői szempontból mindjárt a legproblémásabb, hogy a podcast sohasem örökzöld tartalom. 2-3 hét alatt eléri a maximális letöltési számot, majd a görbe laposra fordul. Ennyi egy-egy adás élettartama, épp ezért a rendszeresség nagyon fontos: ha 1-2 hetente nem jelentkezünk új adással, nem tudjuk megtartani a közönséget.

Már persze akkor, ha csak a podcastre alapozunk – épp ezért fontos párhuzamosan végezni a közösségépítést is: a hallgatóknak például Facebook-csoportot hozhatunk létre, ahol releváns témákat tárgyalhatnak meg, más tartalmakat oszthatnak meg és így tovább. Így az engagement akkor is megmaradhat, ha épp nincs lehetőségünk új adással jelentkezni egy ideig – de a közösséggel ugyanúgy folyamatosan foglalkozni kell.

A másik opció pedig a tartalommutáció: a podcastből leirat (transcript) készülhet, vagy akár az érintett témákból külön cikkek, melyek részletesebben kifejtik ezt.

Egy hazai példa, ami jól szemlélteti, ez hogyan működhet: a lényegében kerekasztal-podcastként működő Hack the Future, amit a HR Fest készít, szabadon folyó beszélgetés HR-szakértők között. Leiratot készíteni ebből nem lenne hasznos, a kerekasztal-beszélgetés írott szövegként csak összezavarja az olvasót, és nem sok értéket képes átadni.

Ha viszont fogunk egy adást, mint ez, és az ott elhangzottakat összerendezzük, letisztázzuk, alaposabban lekutatjuk, abból megszülethet egy nagyon is értékes cikk – mint ez. Egy ilyen egyszerű mutációval mindjárt két formátumban kapunk ugyanarról a témakörről értékes tartalmat, amiből ráadásul az egyik örökzöld lehet.

Ugyancsak probléma lehet a közönség egy részénél, hogy a formátum nagyrészt alkalmatlan a skimmingre: míg egy cikknél már a tartalomjegyzékkel megoldhatjuk, hogy mindenki azonnal a neki releváns témához jusson el, podcastnél ez problémásabb.

Időkódolt linkekkel ez megoldható mondjuk YouTube-on, de a legtöbb platform egyáltalán nem is épít erre, így legfeljebb a leírásban adhatunk időkódos támpontokat arra, hogy az egyes témákért hol érdemes belehallgatni az adásba.

Felidézve a számokat persze rájöhetünk, hogy ez a legtöbb hallgatónak egyáltalán nem gond, hiszen a teljes adást végighallgatják, egy kisebbségnek mégis frusztráló lehet.

Végül: a podcast nem hatékony az edukációban.

A Wisconsini Egyetem két kutatója, Blaine F. Peden és Benjamin Z. Domask kifejezetten azt vizsgálta, mennyire hatékonyak a podcastek az edukációban. A tanulmány igen érdekes, javaslom az elolvasását, de most koncentráljunk arra, hogy mire jutottak a kutatók.

Összességében nem sikerült bizonyítani, hogy a podcastek az edukációban hatékonyabbak lennének, mint az írott anyagok, sőt: ugyanaz a tartalom írott formában hatékonyabb volt abban, hogy a tartalomfogyasztókkal (ebben az esetben egyetemi hallgatókkal) megjegyeztesse az információkat. 

A tartalom befogadása utáni teszteken lényegesen jobban teljesítettek azok, akik ugyanazokkal az információkkal írott formában találkoztak.

Ha tehát a tartalomstratégiádban az edukáció központi szerepet foglal el, muszáj lesz több tartalomformátumot is használnod, nem alapozhatsz csak a podcastekre.

Viszont: a podcast szerepet kaphat az edukációban kiegészítő médiumként. Több vizságlat is arra jutott, hogy még ha az alapvető információk átadására nem is ideális a formátum, az absztraktabb megközelítésre, az összefüggések megvilágítására, a tények elmagyarázására már igen.

Néhány évvel ezelőtt magam is aktívan podcasteltem: a Kontent Pub marketinges podcast állandó résztvevője voltam, és a műsor állandó moderátorával, Csák Viktor kollégámmal tucatnyi cikket publikáltunk arról is, hogy mire van szükséged, ha te is bele akarsz kezdeni.

Pénzügyileg nem fog megroppantani a kaland, még ha a legkomolyabb felszerelést veszed is meg, 100 ezer forint körüli összegből akkor is ki kell jönnie a hardvernek és a szoftvernek is. És persze nem kell minden adáshoz újat venni.

A legnagyobb költség podcastnél az idő.

• A moderátornak, aki általában a témákat is hozza, legalább egy óra előzetes felkészüléssel érdemes számolnunk.
• Vendégenként 1-2 óra biztosan elmegy egy egyórás adás felvételével.
• Utómunkában számolj 2-3 órával, ha tisztességesen meg akarod vágni, le akarod tisztázni az adást.

Összességében egy egyórás podcast felvétele a résztvevők számának függvényében megkövetel minimum 6-7 óra befektetett időt.

Aztán persze jön a terjesztés, amire időt biztosan kell szánnod: feltöltés platformokra, publikálás a blogodon, Facebookon és így tovább. Ha hirdeted, ide jön a hirdetési költség is.

Make no mistake: podcastet készíteni komoly elköteleződés, és a rászánt időt és energiát kőbe kell vésni a tartalomstratégiádban.

Ha tartalommutációra használod az audiomarketinget, akkor persze más a helyzet.

Ebben az esetben nem kell szkriptet készítened, hisz maga a cikk már készen áll. A tervezésre, utómunkára nem kell időt szánnod, ha kiszervezed a felolvasást. Ebben az esetben a szöveg függvényében csak a hanganyag elkészítésének a költsége kell, hogy megjelenjen a büdzsében, ami néhány tízezer forint körül alakul. 

Ennek a haszna persze nagyrészt az, hogy profikkal dolgozol, például olyan színészekkel, akiknek az érhető beszéd, a megfelelő stílus, hangsúlyozás, beszédsebesség megtalálása a szakmájuk természetes, begyakorolt része.

Ha magad végzed a felolvasást, a rászánt idővel akkor is rengeteget spórolsz egy hagyományosabb podcasthez képest. Ha egy átlagos, 150 szó/perces beszédsebességgel számolunk, ezt a cikket például 20-25 percig tartana felolvasni, így nagyvonalúan mondjuk, hogy hibákkal, szünetekkel, utómunkával együtt két óra alatt reálisan meg is vagy minden teendővel. Aztán jön a publikálás, terjesztés, promóció.

Ha csak a számokat nézzük, a válasz az lenne, hogy egyértelműen igen. 

De persze univerzális marketingmegoldás nincs, és az audiomarketingre is igaz ez. Szempont, hogy milyen piacon akarsz érvényesülni, milyen és mekkora közönségnek kommunikálsz, hogy pontosan mit kommunikálsz.

Cél szerint például…

• Ha brandépítésre akarod használni az audiomarketinget, egy beszélgetős podcast valószínűleg a legalkalmasabb lesz erre.
• Ha edukációt folytatsz, a hangoscikkek jó kiegészítői lehetnek az írott anyagaidnak.
• Ha a közönséged problémáinak megoldásában akarsz segíteni, hosszabb vagy rövidebb (“snacky”), akár egyszemélyes podcastek készítésével is hatékony lehetsz.

Figyelned kell arra is, hogy a közönséged nyitott legyen a podcastek fogyasztására, és hogy el is tudd érni őket a publikált anyagokkal.

Ha a céljaid között szerepel a direkt értékesítés vagy akár csak a leadgenerálás, akkor már számolnod kell az elérhető közönséged nagyságával, bevonódással, leadkonverzióval is. 

A cikkben is idézett statisztikák jól mutatják, hogy podcasteknél a reklámok legalábbis elérik a közönséget, a bevonódás pedig jóval erősebb, mint más médiumoknál, de hogy pontosan mennyire hatékony nálad az audiomarketing, azt hosszú távon csak a tesztelés mutatja meg.

A statisztikák és költségbecslések alapján viszont könnyen megállapíthatod, hogy belefér-e a büdzsédbe egy kísérlet egy podcasttel, de a legköltséghatékonyabb az, ha egy-két hangoscikkel kezdesz – már amennyiben rendelkezel olyan tartalommal, ami alkalmas ilyen mutációra.

A podcast nem új, nem forradalmi, nem kell úttörőnek lenned és egy még nem létező technológiát propagálnod a közönségnek. Ez jó hír: a te közönséged is ismeri a formátumot, és nagy részük valószínűleg hallgatja is. Ha üzleti podcastet indítasz, a céges tartalommarketingedet hangoscikkekkel egészíted ki, még mindig lehetsz early adopter.

A másik jó hír ugyanis az, hogy az audiomarketing a hazai piacon még gyerekcipőben jár, leadgenerálásra vagy brandépítésre is inkább csak marketingesek használják.

Ha az amerikai piacot csak egy-két év lemaradással követjük, az is azt jelenti, hogy a magyar lakosság harmada hamarosan rendszeres podcast-hallgatóvá válik, heti több órányi tartalmat hallgatva meg. Közülük kanyaríthatsz ki egy olyan közönséget, aki nem csak könnyen válik lojálissá a bevonódás révén, de a tartalmad 80-90%-os rátával fogyasztja.

Ez pedig bőven megéri, hogy bővítsd egy kicsit a tartalommarketinged…